Nyomtatás több hordozós világban

Marco Olivotto színtanácsadó a müncheni FESPA Global Print Expo 2019-en tárgyalta a PDF-X alapú munkafolyamatokat és az RGB-semleges, új PDF / X alapú munkafolyamat felé történő elmozdulást.

A 20. század nagy nyomdai mozgása a nyomtatólemezektől a közvetlen, digitális folyamat felé haladt. Az oldalankénti költség magasabb, mint a hagyományos nyomtatásban, de a digitális nyomtatás könnyebb és gyorsabb, kevés előkészítéssel vagy anélkül. Az egyik előnye az a lehetőség, hogy különféle hordozókra nyomtathat a technológia kevés adaptálása mellett: papír, fényképpapír, vászon, üveg, fém, márvány, textil, film és kerámia. Igény szerinti nyomtatás lehetséges, az átfutási idő rövid és az egyes megjelenítések kimenetének módosítása lehetséges.

Amikor megjelenik egy új technológia, változatlanul kérdéseket hoz magával kapcsolatban, hogyan lehet azt teljes mértékben kihasználni. A digitális nyomtatásban ezek közül a kérdések közül a legfontosabb a fájlok nyomtatásra való előkészítése.

---

A hagyomány idővonala

1440: az első nyomdát Johannes Gutenberg találta fel
1796: a litográfiát Alois Senefelder találta fel
1837: Godefroy Engelmann feltalálja a kromolitográfiát
1875: Robert Barclay megkezdi az ón offszet nyomtatását
1904: ofszetnyomás papírra Ira Washington Rubel
1911: a szitanyomást Roy Beck és mások tökéletesítik
1967: tintasugaras nyomtatást fejlesztenek ki
1969: lézernyomtatást fejlesztenek ki

---

Mit értünk RGB nyomtatás alatt?

Először is meg kell állapítanunk: nincs olyan, hogy RGB tintával nyomtassunk. Ez nem korlátozza a technológiát: ez a fizika, a világ működése. A digitális nyomtató bizonyos esetekben vegyes bemeneteket vár az RGB-től a CMYK-ig. A tinták általában CMYK-alapúak (plusz további színek), de az átalakítást a nyomtató végzi. Lehet, hogy CMYK-adatokat küld RGB nyomtatóra, de jó okai vannak annak, amiért nem kellene: a CMYK-ban kódolt fájl kevesebb színt tartalmazhat, mint az RGB-megfelelője. Ezért elvileg egy CMYK fájl nem használhatja ki teljes mértékben a digitális nyomtató kínálatát, amely általában nagyobb, mint a hagyományos nyomdaé - ha csak a CMYK-ra korlátozunk, és nincsenek spot színek. Az RGB szabványos színterének szélesebb skálája van, mint egy digitális tintasugaras nyomtatónak, ezért vannak olyan színek, amelyek normál tintával nem nyomtathatók.

Ennek ellenére a digitális nyomtató skálája lehetővé teszi az intenzív színek jobb reprodukálását, mint a hagyományos technikák. Fontos azonban felismerni, hogy megfelelőbb lehet a színskálát korlátozni, hogy a szín megjelenése megfeleljen a más folyamatok által kinyomtatott biztosítéknak.

Az offset litho és a tintasugaras gamma összehasonlítása

A központi forma a tintasugarat jelöli az Adobe RGB 1998-ban

Míg egy hagyományos ofszet nyomtató CMYK + spot színeket használna, a digitális tintasugaras nyomtatók változatlanul több színt használnak: például CMYK + LC + LM + LK. Ez azt jelenti, hogy a szokásos elválasztás egyébként sem lenne hasznos. Ehelyett a gép eldönti, hogy maga hogyan vezeti át a tintákat a fúvókákon.

Bélérzetem az, hogy a világ hamarosan egy RGB-semleges munkafolyamat felé mozdul el, ahol a kimeneti helyre történő átalakítás a gépek feladata, minden előnyével és hátrányával együtt.

PDF és az / X részhalmaz

Az esetek túlnyomó többségében a nyomtatókat PDF formátumban nyújtják be. Jelenleg a PDF / X négy változata létezik, amely a digitális csereadatok előnyomására létrehozott részhalmaz. A PDF / X különböző ízei közötti különbségek többnyire az átalakítással és az átláthatósági követelményekkel függenek össze. A CMYK-ba történő átalakítás a folyamat nagyon korai szakaszában történhet, például a Photoshop (korai kötés), az InDesign alkalmazásban a PDF létrehozásakor (köztes kötés), vagy a munka RIP-re hagyásával (késői kötés).

A digitális nyomtatásban az átalakítás a legtöbb esetben a nyomtató által későn kötött kötés, amely a felülvizsgálati időszakban történik, ezért tanácsos natív RGB anyagot használni a szélesebb skála kiaknázására.

A PDF / X változatai a következők. A gyakorlatban a választás gyakran a PDF / X-1 és a PDF / X-4 között történik:

• PDF / X-1: korai / köztes kötés. Vakcsere CMYK spot színekben. Nem tartalmazhatnak RGB vagy CIELAB objektumokat. Nem engedélyezett az átlátszóság. Időnként digitális nyomtatáshoz ajánlott.
• PDF / X-3: késői kötés. CMYK, spot színek, RGB (felügyelt), CIELAB. Nem engedélyezett az átlátszóság. Ajánlott, ha azt szeretnénk, hogy lelapul átláthatóságot.
• PDF / X-4: késői kötés. CMYK, spot színek, RGB (felügyelt), CIELAB. Átlátszóság megengedett: a felülvizsgálati időszakban kezelték. Akkor ajánlott, ha meg akarja tartani az átláthatóságot.
• PDF / X-5: késői kötés. A PDF / X-4-hez hasonlóan, de lehetővé teszi külső grafikus tartalom és ICC-profilok használatát is. Akkor ajánlott, ha külső grafikákra kell hivatkozni.

A normák teljesítése

A digitális nyomtatásra vonatkozó szabványok teljesen különböznek az ofszetnyomtatástól, amelyet az ISO 12647 család szabályoz. A digitális gyártási nyomtatást a Fogra PSD (Process Standard Digital) írja le, amely nagyon különbözik a Fogra PSO-tól (Process Standard Offset), mert nagyon sokféle technológiát és hordozót használnak. Az ofszet folyamata nagyon összetett, de egyértelműen felépített: minden alkatrész - hordozó, festék és gép - szétválasztható, mert tudjuk, hogyan tudnak kölcsönhatásba lépni, és ez generál egy szabványt.

Ezzel szemben a digitális folyamat nagymértékben integrált, sok változóval. Az aljzatok, a tinta és a gép nagyon különböző technológiákhoz tartozhatnak, ezért nem lehetséges univerzális szabvány. Meg kell határoznia a kombinációkat és azok várható eredményeit.

A PSD-nek három fő célja van:

• Kimeneti folyamat vezérlése
• Színhűség
• PDF / X kompatibilis munkafolyamat.

A PSD folyamatfüggetlen: nyomtatott termék létrehozásakor a végleges kimeneti feltételek nem kiszámíthatók. A papírzacskóktól vagy a kinyomtatott csészéktől a pólókig vagy a nagy formátumú transzparensekig bármi véget érhet. A várt eredmény elérésének kulcsa a folyamatirányítás és a minőségbiztosítás elválasztása. Az ISO 15311 az utóbbival foglalkozik.

Folyamatszabályozás PSD-ben

A folyamatirányításban a digitális nyomtatásban alkalmazott technológia és média sokkal változóbb. Ez továbbra is a PSP feladata, és célja, hogy megismételhető és stabil nyomtatási körülményeket hozzon létre az alkalmazottól függően.

Folyamatszabályozás PSD-ben

A legfontosabb lépések itt a 2. és a 3. számok. A 2. lépés - az aljzat azonosítása és ellenőrzése - a nyomtatási és futtathatósági paraméterek ellenőrzését jelenti a megfelelően beállított adatbázisok segítségével. A finomhangolás következik, amely magában foglalja a mechanikai korrekciókat, a nyomtatási sebességet, a hordozó területére eső tömeget és a rugalmasságot.

A médiakezelőnek minden aljzatot össze kell kapcsolnia olyan paraméterekkel, mint a szűrés, a tintatöltés, a tintafelosztás és a nyomtatási mód. Nem jó ötlet minden készletet egyedileg jellemezni: az aljzatokat úgy kell csoportosítani, hogy az alapvető nyomtatási jellemzők meg legyenek osztva az azonos csoportba tartozó készletek között.

Az aljzat kiválasztása után a választás hatással van a végső nyomtatott termék skálájára. Ezért fontos figyelembe venni a tipikus szimulálandó referencianyomtatási körülményeket; ez a spot színekre is vonatkozik.

Számos cserehely áll rendelkezésre, de ha nincs meghatározva konkrét nyomtatási feltétel, akkor jó gyakorlat a FOGRA51 feltételezése (vagyis az ISO 12647-2 szabvány szerinti nyomtatás a bevont papírra. A FOGRA51 vagy a kapcsolódó ICC profil PSO Coated V3 (ECI) tekinthető a tényleges referenciának a digitális nyomtatók számára Európában és azon túl.

A hagyományos nyomtatásban az ISO 12647 szabvány csak egy tűrési sávot határoz meg: a feltételek betartása esetén a szabvány teljesül - egyébként nem. Az új ISO 15311 másképp gondolkodik, és nagyon tág iránymutatásokat próbál meghatározni a nyomtatás előállításának minden lépésére: a nyomtatási képminőség értékelése folyamatfüggetlen szín- és felületkivitel, homogenitás, felbontás és műtárgyak, valamint állandósági követelmények alapján; vegye figyelembe a különféle nézettségeket (például egymás mellett és média relatív); és szembe kell néznie a piaci szektorok különböző igényeivel az A, B és C alternatív tolerancia sávok biztosításával.

Ezek a minőségtípusok a ΔCoo méréseken alapulnak, amelyek három színkülönbséget értékelnek:

• Az aljzat színe (eltérés a referenciától)
• Színes foltok a FOGRA Media Wedge V3.0 verzióban
• Szürkeegyensúly foltok (ΔCoo - figyelmen kívül hagyja az L * információkat)
• Plusz: a pontszín reprodukciójának pontosságára vonatkozó követelmény

Összefoglalva, ezen irányelvek közül sok gépfüggő, és a nyomtatási szolgáltatók a gyártóktól függnek, hogy információkat és utasításokat adjanak a „hogyan” -ról. A technológia és a technikák nagyon gyorsan fejlődnek, és egy rögzített szabályrendszert lehetetlen végrehajtani; ezért valószínű, hogy bármelyik de facto szabvány megváltozhat a következő néhány évben, amelynek középpontjában egy új PDF / X-6 szabvány áll.